2010. november 2., kedd

Felhívás az ELTE joghallgatóihoz


Diáktársak! Egyetemi polgárok!


talán szokatlan a megszólítás, talán kicsit forradalmian is hangzik, de rendkívüli id
ők rendkívüli megszólításokért kiáltanak. Sepsi Tibor vagyok, ötödéves, és az államvizsgák előtt álló végzős joghallgató. A Bibó Szakkollégium egykori tagjaként, aez egyetem mellett dolgozó joggyakornokként és egyáltalán, az egyetemre nap mint nap bejáró diákként látom, hogy nem működik jól ez az egyetem.
Az elmúlt években évtizedekben, sőt talán a jogi oktatás egész honi történetében az volt a jellemző, hogy alattvalónak, tárgynak vagy számoknak és statisztikai adatnak nézték a joghallgatókat. Ez a szemlélet elért ma már egy olyan pontra, ami elviselhetetlen nekünk diákoknak és az a szomorú igazság, hogy senki nem fog tenni ellene helyettünk: a rendszernek ugyanis vannak haszonélvezői, a működtetői, akik nagyon is jól érzik magukat a jelen helyzetben.

Azért csatlakoztam a Kolhász Mozgalomhoz, mert számomra már elviselhetetlenek (1) a senkit sem segítő mégis évek óta hatályban lévő ésszerűtlen szabályok és abszolút rugalmatlan előírások (miért van például alappanel, és hogy van az, hogy első éven semmit nem tanulunk a hatályos jogról? vagy miért kell napokat várnunk az UVékkal? vagy miért nem lehet az államvizsga előtti másfél hónapban letenni vizsgákat, hogy az abszolutóriumunk meglehessen? – kérdések, amik talán már sokatokban felmerültek…).

Azért csatlakoztam a Kolhász Mozgalomhoz, mert (2) nem állhatom a tanári hatalmaskodást, ami nem tekint bennünket, diákokat partnernek, és mert néhány tanárunk azon verseng, hogymelyikőjük a keményebb vizsgáztató, ahelyett, hogy azon versengenének, melyikőjüknek vannak jobb előadásai!

Végül azért csatlakoztam a Kolhász Mozgalomhoz, mert (3) elegem van aHöK-öt jellemző és pletykákból hallott sárdobálásból, hogy olyan kisstílű hatalmi játszmákkal van elfoglalva a diákönkormányzat, amely méltatlan ehhez az intézethez. Hogy olyan elnöke van a HöK-nek, aki egy többedéves kicsúszott egzisztencia, aki még a kari szabályzatokkal, saját jogkörével sincsen tisztában, és mégcsak véletlenül sem az érdekképviselettel, hanem elnöki pozíciójának a védelmével van elfoglalva!

Azért csatlakoztam a Kolhász Mozgalomhoz, mert tudom, hogy változás csak összefogással érhető el. Ha sokan leszünk, és ha komolyan vehető tanárok és diákok közül egyre többen állnak céljaink mögé, akkor nem lehet majd minket lesöpörni az asztalról és büszkén mondhatjuk majd ki, hogy emberibbé és szakmailag versenyképesebbé tettük a pesti jogi oktatást!


AMIÉRT KÜZDENÜNK KELL! AMIT EL SZERETNÉNK ÉRNI!
–céljaink –

1.   Szeretnénk, ha kialakulna az egyetemen egy olyan közhangulat, amiben mindenki felelősséget érez a másik egyetemi polgárért, diáktársáért: mert a másik diákot ért jogsérelem csak ma a másik problémája, de holnap már a Tiéd is lesz! Ahol mindenki átérzi, hogy egy közösség részei vagyunk, nem pedig egy papírgyár nyersanyagai.
2.   Szeretnénk egy olyan egyetemi közéletet, ahol mindennapos témává válnak a tantervreform kérdései, a tanári kar véleményezése, a HöK érdekképviseleti tevékenységének a minősége és a HKR (Hallgatói Követelményrendszer) jó vagy éppen értelmetlen szabályai. Ahol nem elfogadjuk a minket érintő jó vagy rossz szabályrendszert, hanem merünk tenni érte!
3.   Ezért szeretnénk, ha intézményesített és a vezetés vagy a HöK által el nem szabotálható nyilvános vitafórumokat tartanának, amelyeket rendszeresen, a lehető legtöbb hallgató számára elérhető módon bonyolítanának le. Egyfajta népgyűlés lenne, amelyen minden hallgató részt vehet és gondját bánatát nyílt színen előadhatja, megvitatásra előterjesztheti, hogy a minket ért sérrelmek, ne csak a tanár-diák senki által nem látható levél és kérelemváltásában, hanem a nagy nyilvánosság előtt is megjelenhessenek. Ezek a nyilvános vitafórumok alkalmasak lehetnének a tanrend és HKR-változtatások egyeztetésére is.



ALAPELVEINK
– a hogyan –

Mondok egy konkrét példát, amelynek egy személyes tapasztalatom az alapja. Mindannyian ismerjük az ETR-es felületen elérhető Oktatók Hallgatói Véleményezése nevű szörnyszülöttet, és mindannyian ismerjük az ezen programot jellemző lehetetlenségeket. Ez a program szándékosan arra épít, hogy ahol csak lehet ellehetetlenítse az OHV-t, magát a feladatot, amelyre létrehozták. Egyrészt az internetes alkalmazás és az, hogy nem kötelező vagy nem kötelezően ajánlott a kitöltése, már nagyon sokak számára lehetetlenné teszi az igénybevételt. Sokan életükben nem hallottak erről a lehetőségről és ha már hallottak is róla, akkor sem veszik igénybe, mert borzasztóan sok időt vesz igénybe és nehezen kezelhető. De ha valaki veszi is a bátorságot, hogy véleményezi egy oktató tevékenységét, és belefog a hosszadalmas műveletbe, még mindig elakadhat két buktatón: az egyik a minimumlétszám, a másik pedig az előre megformált és semmire sem jó kérdések. A minimumlétszámot nehéz teljesíteni a fent megjelölt nehézségek miatt, de ha egy vagy kettő mohikán vállalja is a küzdelmet, akkor sem képes teljesíteni az előírt minimumlétszámot. A kérdések pedig egész egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy az oktatói munkát érdemben véleményezhessük!
Az ELTE-ÁJK-n tapasztaltak totális ellentéte az, ami a CEU-n van: pár éve áthallgat
tam a Közép-Európai Egyetemen néhány kurzust és magam sem hittem hogy van ilyen, de a félév utolsó óráján bejött egy addig ismeretlen titkársági alkalmazott, behozott pont annyi papírt ahányan voltunk diákok, azokat kiosztotta, kiküldte a tanárt, majd mondta nekünk, hogy 5 perc alatt töltsük ki a kérdőívet. Megtörtént, a lapokat összeszedte, a válaszokat anonim rögzítette, majd az összesítést a vizsgák után átadta a kurzusvezetőnek.
Ugyanezt láttam féléve Tillmann Altwicker vendégtanár úrnál is, aki persze
önszorgalomból puszta lelkesedéből végzi el saját maga véleményeztetését, mert tudja, jól: hogy ez nem ellene van hanem őérte, hogy fejlődjön mint tanár!


Ezért is mondom azt, hogy...

Mi nem a kevesebb tanulásért a könnyített vizsgafeltételekért és nem i
s egy lazább és coolabb egyetemért vagyunk, hanem egy olyan intézetet szeretnénk, ahol értelmes és hasznos kutató tevékenység tudományos munka folyik, ahol tanárok és diákok nem ellenségek, hanem egy egyetemi közösséget alkotnak, akik a többi jogi egyetemmel versengenek (ahol nem a vizsgáztatók versengenek egymással abban, hogy ki tud több diákot megbuktatni)!

Mi nem a tanárok ellen vagyunk en bloc, hanem az ellen a belekényelmesedett tanári hozzáállás ellen, ami indokolatlan és berögz
ődött megszokásai miatt képtelen a változásra a fejlődésre és a hallgatóság alázatos és jogos kérelmeinek méltányos és tisztességes meghallgatására és/vagy elintézésére! Vannak oktatók az igen tisztelt Tanári Karban, akik elismerik Mozgalmunk szükségességét és a tudományos teljesítménynek, a minőségibb oktatásnak szentelik életüket, de képtelenek átvenni az irányítást addig, amíg a fent említett döcögős oktatóvéleményezés nem ad a kezükbe egyértelmű adatokat és megcáfolhatatlan bizonyítékokat az egyes oktatók által elszabotált órákról!

Mi nem a HöK ellen vagyunk, hanem
egy normális hallgatói érdekképviseletért, egy valódi hallgatói önkormányzatért. Azt szeretnénk, ha a HöK végre teljesítené küldetését, betöltené hivatását és elősegítené a hallgatói jogok bővítését és őrködne betartásuk fölött!!

De mondunk újat is, mert a fentiekhez hasonló célkitűzésekkel próbálkozott már egy-két választásokra alakult formáció ezen az egyetemen: nos, mi azt szeretnénk, ha nem mi a Kolhász Mozgalom néhány aktívabb tagja érnénk el ezeket a dolgokat, hanem Mi, az ELTE-ÁJK egyetemi polgárai, Mi, a diákság!

Kérünk, hogyha kezdeményezésünk felkeltette az érdeklődésedet, akkor jelentkezz, csatlakozz, vitatkozz, vagy tiltakozz!

Sepsi Tibor
ötödéves képviselőjelölt
[tel.: 0620 386 1991]

2010. október 19., kedd

Hallgatói Jutalomkeret - avagy a húsosfazék az ELTE-ÁJK-n

Több megbízható forrásból értesültem arról, hogy a HÖK évről évre komoly összegekről dönt hallgatói jutalom címén, amit egy erre a célra elkülönített Hallgatói Jutalomkeretből finanszíroznak, hogy a munkájukat segítő hallgatóknak jutalmat, nevezetesen pár vagy akár többszázezer forintot utaljanak ki.

Gondoltam, hogy akkor egy kicsit utána nézek, s rögtön rá is akadtam az egyetem honlapján a kar Térítési és Juttatási Szabályzatára, aminek a 31. §-a rendelkezik a fent említett jutalomról, azonban részletes és objektív elbírálási követelményrendszert nem állapít meg, így arról informálisan a hallgatói önkormányzat dönt saját hatáskörében.

Mivel egyértelműen közpénzről van szó, és semmilyen törvény vagy más jogszabályi hely, sőt még kari szabályzati előírás sem tiltja meg annak nyilvánosságra hozatalát, ezért azt gondoltam, hogy én csak besétálok és kérek egy példányt, s máris tudni fogom, hogy ki, mire és milyen célból mekkora összeget kapott. Azért megnéztem, hogy az adatvédelemről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény (1992. évi LXIII. tv. továbbiakban: Atv.) 2. §-ának 4. pontja szerint közérdekű adat minden „közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret”. A hallgatói önkormányzat azonban arra való hivatkozással, hogy személyes adatokról van szó, megtagadta a lista nyilvánosságra hozatalát, és azt többszöri felszólításomra, hogy nincs olyan előírás vagy jogszabály, ami ezt megtiltaná, sem adta ki a listát!

Ha esetleg az volna a probléma a lista nyilvánosságra hozatalával, hogy esetlegesen személyes adatok (pl. nevek) közlésével is együtt járna, akkor arra szeretném felszólítani a Hallgatói Önkormányzat elnökét, hogy nevek nélkül, tételesen és jogcímek megjelölésével jelentesse meg a Jurátus következő számában azt, hogy az egyes információk szerint 1.832.000 Ft-ot kitevő Jutalomkeretből milyen kritériumok alapján, hány személy és hány forintot kapott! Mert az Atv. nemcsak a személyes adatok védelméről, de arról is rendelkezik, hogy közfeladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen a közpénzek felhasználására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. (Atv. 19. § (1) bek.).

Képviselőjelölti bemutatkozó

Sepsi Tibor vagyok, Nádorliget utcai lakos immáron majdhogynem 4 éve, ezért bár nem tősgyökeres, de a helyi ügyeket ismerő lakója vagyok a XI. kerületnek. Mintegy egy éve azért csatlakoztam először önkéntesként majd tagként az LMP-hez, mert tudtam és hittem, hogy Magyarországnak és Újbudának, nekünk magyaroknak arra van a legnagyobb szükségünk, hogy először is megszabaduljunk a "régi garnitúra" embereitől, tegyük élhetővé környezetünket, közvetlen lakóhelyünket, és végül tegyük lehetővé, hogy mindenki hasznos, alkotó tagja lehessen Magyarországnak és Újbudának.

Ezért az Önök önkormányzati képviselőjeként arra fogok törekedni: hogy még több zöld felület álljon a pihenni vágyó újbudai polgárok rendelkezésére; hogy a városi levegő ne beteggé, hanem szabaddá és felszabadulttá tegyen; hogy a kerület különböző sportlétesítményekkel és újbudai sportbérlettel támogassa a helyi tömegsportot; hogy hatalmas bevásárlóközpontok helyett vagy mellett hangulatos sétálóutcákon tudjunk nap mint nap bevásárolni; hogy egyre több és több helyi közösségteremtő program és rendezvény által az újbudai polgárok egymásra találjanak és erős összetartó közösségek alakuljanak a kerületünkben; és végül, hogy mi, újbudaiak több önkormányzati és helyi érdekű ügyben hallathassuk a hangunkat, és beleszólhassunk a kerületet érintő legfontosabb kérdésekbe!

A "régi garnitúra" emberei könnyű álmot és erőfeszítések nélküli jólétet ígértek, ehelyett hanyatlást és élhetetlen országot teremtettek. Én nem szeretném kolbászból a kerítést, és nem szeretnék az állam által megteremtett jólétet, de összefogást szeretnék: hogy mi, újbudaiak fogjunk össze és tegyük ezt a nagyszerű kerületet egy élhető és összetartó belvárosi kerületté!